Nektarinos túrótorta

A recept körülbelül a legutóbbi vkf kiírása után született, történt ugyanis, hogy A. joghurttortát szeretett volna enni. Azonnal eszembe jutott a kiírás, így kisebb rávezető kérdésekkel (mint például: nincs annyi joghurt itthon, viszont van túró; én nem is szeretem a joghurt tortát; nincs szép formám hozzá... :-)) rábeszéltem a túrótortára. Ráadásul pont kánikula is volt, így jobb desszertet kitalálni se tudtam volna. Hogy a piskótalap sütéséért se kelljen bekapcsolni a sütőt, babaiskótát használtam helyette.


A recept a következő:

1/2 kg túró
3 dl tejszín
2 dl joghurt
ízlés szerint porcukor (én kb. 5 dkg raktam bele, nem szeretem a nagyon édeset)
1 dl tej
2 zacskó zselatin (én csak 1,5 használtam és szerintem elbírná a két zacskót is)
1 citrom reszelt héja és leve
kb. fél kg nektarin
babapiskóta

A túrót összetörtem, elkevertem a porcukorral, joghurttal, a citrom reszelt héjával levével és a tejjel. A tejszínhabot felvertem, beleforgattam, közben a zselatint feloldottam kb. 1 dl vízben, felforraltam és ezt is a masszához öntöttem.
A babapiskótával kiraktam a kapcsos tortaforma alját, a massza felét beleöntöttem. A feldarabolt nektarin felét beleraktam, majd ráöntöttem a massza másik felét. A torta tetejét kiraktam a maradék nektarinnal és betettem a hűtőbe hűlni. Egy óra múlva kivettem a barackokat, megszórtam cukorral és karamellizáló pisztollyal ráolvasztottam a cukrot, majd újabb 2-3 órára visszaraktam a hűtőbe.

Vilmos körtelekvár mogyoróval

A. szombathelyi kertjében van egy körtefa, amin mindig rengeteg körte terem. Általában hatalmas mennyiséget hozunk haza belőle és azok persze egyszerre érnek be. Ilyenkor mindenbe körte kerül. Idén nem tudtam annyiféle sütit sütni, hogy elfogyjon így maradt lekvárnak való is.

Hozzávalók:


1,2 kg előkészített körte
40 dkg cukor
2 csomag zseléfix 2:1
vanília
10 dkg mogyoró

A körtéket meghámozom, kiveszem a magházukat és egyforma darabokra vágom. Ezután felteszem főni a cukorral a vanilíával és a zseléfixszel. Mialatt fő, a mogyorókat megpirítom és nagyobb darabokra töröm. A lekvárból kiveszem a vanília rudat és kicsit összetöröm a körtéket botmixerrel. Ezután már csak össze kell keverni a mogyoróval, megvárni míg rottyan egyet, üvegekbe tölteni és azonnal fejre állítani.

Ebből a mennyiségből 2 kis IKEÁ-s csattos üvegnyi lesz meg egy pici.

Savanyúság

Vannak dolgok, amiket nem mi irányítunk...például mindig hülyeségnek tartottam, hogy savanyúságot tegyek el (ez alól csak a kovászos uborka a kivétel, habár azt se csináltam még), hisz a 16. kerületi piacon olyan finomat árulnak, ráadásul nem is drágán...Aztán egyszercsak érkezett hozzánk 60 dkg zöld paprika. Amit az én családom a macska egy bizonyos testrészéről nevezett el (macskapöcs), a párom, A., viszont állította, hogy ez pepperoni. Szerintem meg a pepperoni szalámi. Mivel egyikünk se volt biztos magában megnéztem a google-n. Úgy néz ki pepperoni...Aztán jött a másik a kérdés: jó, de hogyan tegyem el? Google újra jobbról be, keresgéltem, olvasgattam, semmi nagyon okosra dologra nem jutottam, pláne, hogy sürgetett az idő. Aztán lesz, ami lesz alapon csináltam egy ecetes öntetet...

Savanyú zöldpaprika

Hozzávalók:

jelen esetben 60 dkg paprika

2,5 l víz

2 dl 10% ecet

cukor

só

mustármag

borókabogyó

1 kávéskanálnyi nátrium-benzoát

Egy 5 literes befőttes üveget jól elmosunk, megszárítjuk. A paprikákat szintén megmossuk, majd a csumájuk alatt egy fogpiszkálóval megszúrjuk, hogy a lé át tudja majd járni, és az üvegbe belerakjuk. Közben a vizet meg a többi hozzávalót összeforraljuk, kivéve a nátrium-benzoátot. Itt az általam olvasott receptek eltérnek, egyik azt mondta hidegen kell ráönteni, a másik szerint melegen. Szó volt száraz dunsztról, de azt nem értettem, mert aszerint a recept szerint hidegen kellett ráönteni a levet. Szóval én vártam kicsit és langyosan ráöntöttem a parikára és közvetlen előtte raktam bele a nátrium-benzoátot. Érdemes a maradék felöntőlevelt megtartani, mert másnapra a paprikák beszívják a levet picit és utána kell önteni. Az egyik recept szerint 2-3 napig még nem szabad lezárni az üveget.

Habár még az eredményt nem tudjuk, de gondoltam leírom, márcsak amiatt is, hogy én ne felejtsem el...

VKF pályázat, amit nem küldtem el

Nos, azt hiszem nem kell mondanom, hogy lusta vagyok...Amikor a salátás VKF kiírása megtörtént azt gondoltam, hogy ez végre nekem való és talán el merek küldeni egy pályaművet. És aztán nem tudom mi történt...megcsináltam a salátát, mint most kiderült számomra le is fotóztam...és azt hiszem elfelejtettem. De sebaj, az utókornak így is megmarad :-)

Sárgadinnye fetával

Hozzávalók:

1 édes sárgadinnye

kb. 10 dkg feta sajt

bors

A dinnyét behűtjük, meghámozzuk és összedaraboljuk, majd a fetát is és összekutyuljuk. A képen nem kimondottan feta van, mert nem kaptam, hanem "krémfehér" néven árult, a fetához nagyon hasonlító sajt.

I am back

Öööööööö...nos...khm. Kicsit eltűntem :-)

Tökleves

Mi más lehetne az első, mint egy leves? :-)
Érdekes, hogy gyerekkoromban nem rajongtam a tökért, legyen szó tökfőzelékről vagy sütötökről. A tökfőzeléket gondolom nem kell magyaráznom, melyik gyerek szereti a kaprot meg a tököt? Sütőtök viszont ma is sokszor készül otthon ilyenkor ősztájékán. Imádtam az illatát, nézni ahogy a leve mézszerűen csorog ki belőle...de az ízéért nem rajongtam. Megettem, de semmi különös. Azután sokáig nem ettem, mígnem egy évvel ezelőtt feltűnt, hogy egyre többször botlok sütőtökös receptekbe: sütőtökleves, sütőtökös krumplipüré, sütőtöklepény...és ami különös érdekes volt, hogy mind sós! Aztán egyszer csak belebotlottam a zsályás-sütőtökös canneloni receptjébe. Szerintem addig nem is ettem soha semmit, amiben zsálya volt és egyáltalán nem tudtam elképzelni hogy fér meg egymás mellett az édes sütőtök és egy zöldfűszer...megcsináltam, ráadásul akkor voltunk a jelenlegei párommal "ismerkedési" szakaszban, gondoltam elkápráztatom. Természetesen nem kérdeztem meg, hogy vajon szereti-e a sütőtököt vagy sem...így végül én ettem meg az egészet és egyáltalán nem esett nehezemre! Tudtam, hogy máskor is terítékre fog kerülni a sütőtök.
Most ezt a levest készítettem, szeretem mert gyorsan készen van, pláne ha az ember előző nap megsüti a tököt. Az ilyen esős, hideg novemberi időben majdnem minden héten készül egy lábosnyi...

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök (a mostani a párom kertjéből), kb 1,5 kg
15-20 levél szárított zsálya (szintén a kertből)
1 dl tejszín
7-8 dl víz
1 leveskocka
1 kk szerecsendió - elmaradthat

A tököt kettévágjuk, kiszedjük a magokat és megsütjük.Ezután kikanalazzuk a zöldség húsát és feltesszük a vízzel. Van hogy hagymát is pirítok előtte, ez most elmaradt hagymahiány miatt. A hagyma lehet vörös, de akár lila is (már próbáltam, nem volt rossz). Megvárjuk míg a víz felforr, sózzuk, borsozzuk és belerakjuk a zsályát. Levesszük a tűzről, összepürésítjük és visszarakjuk a tűzre és újra felmelegítjük, amikor újraforr beleöntjük a tejszínt és kész is. Ha túl sűrű akkor öntsük hozzá még vizet, úgyis sűrűsödik még picit miközben hűl. Ha hesetleg híg lenne akkor rakhatunk bele étkezési keményítőt is, habár én nem szeretem azzal sűríteni a levest. Most került bele szerencsendió is, de a zsálya mellett nem igazán érvényesült. Én azt szeretem ha nem annyira sós és inkább kicsit csíp, úgyhogy jó sok borsot raktam bele. Persze mehet bele chili, fokhagyma, rozmaring...érdemes próbálgatni.

this is the beginning of a beautiful friendship...

Tulajdonképpen nem tudom miért pont most kezdtem ebbe bele...talán mert megért bennem az elhatározás, hogy már nem elég naponta azt az egy-két - na jó, öt-hat - blogot olvasni, hanem nekem is kell egy, hogy megörökítsem csetléseim-botlásaim a konyhában...