Körte gorgonzolával

Be kell vallanom, hogy valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek az első hallásra furcsának tűnő ételek iránt. Minél furábban hangzik annál jobban szeretném kipróbálni. Na jó, persze az se mindegy, hogy kimondja, mert ha például egy 3 éves gyerek mondja, hogy együnk lekváros kenyeret kovászos uborkával, akkor elgondolkodok rajta az biztos. De ha egy elismert szaktekintély, akkor annak elhiszem, hogy kipróbálta és nem viccből ajánlgatja. Van a TV Paprikán két szakács, az egyik Jenei Tamás a másik nevét elfelejtettem, de majd A. megmondja, mert ő már utána nézett. Jenei Tamás egyébként a Cactus Juice konyhafőnöke, a másik úriember meg állítólag Rómában volt a magyar nagykövet szakácsa. Többféle műsorban szerepelnek, de van egy olyan, ahol ketten főznek, általában valami olaszosat, de inkább külömleges fogásokat készítenek el. Egyik este is ezt néztük, desszertként párolt körtébe töltött gorgonzólahabot tettek és kívülről pedig cukrot égettek rá karamellizáló pisztollyal. A. mondta, hogy bármikor csinálhatok ilyet. Mondtam, hogy jó, de tudja-e hogy a gorgonzola az egy penészes sajt. Igen tudja. És hogy azt keverik össze tejszínhabbal és csorgatnak rá mézet? Igen, ezt is tudja. Úgyhogy nekiláttam :-) Volt otthon körte, valami olasz fajta, nyúlánk, annyira, hogy nem tudtam volna beletölteni a habot, mert nem lehetett volna rendesen kivájni hozzá a körtéket. Ráadásul este munka után láttam neki, úgyogy ez a gyorsított változat, 20 perc alatt mosogatással kész.

Hozzávalók (4 főre előételnek):

2 körte

8-10 dk gorgonzola

1 nagy evőkanál mascarpone

1-2 evőkanál méz

fahéj

gyömbér

szegfűszeg

kardamom

A körtét meghámozom, félbevágom és a magházát kivájom. Belerakom egy lábasba, felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi - lehet fehérbor is, nekem nem volt itthon - belerakjuk a fűszereket és felforraljuk. Nem jó nagyon puhára főzni, mert akkor szétesik. Az én körtéim már nyersen is elég puhák voltak, így én a fűszeres levet előbb elkészítettem és csak akkor raktam be a körtéket 5-6 percre, amikor már forrt. Ezután kivesszük és lecsöpögtetjük. A gorgonzolát kikeverjük mascarponéval és a mézzel és a körtére rakjuk. Tálaláskor mézet is csurgathatunk rá.

Narancslekvár a la Dr. Oetker

Vannak ezek a vékony Dr. Oetker füzetek. Amik ilyen 8-10 oldalasak, szerintem mindenféle élelmiszerboltból elhozható. Nekem van savanyúságos, lekváros, karácsonyi aprósütis, meg ki tudja mi még. Egész jól használható receptek vannak benne, habár néha azért van benne 1-2 elírás, vagy én voltam béna :-)

Nagyon szeretem a narancslekvárt, de valahogy soha nem jutott eszembe, hogy csináljak, pedig ugye így télen nem is olyan drága. Lehet mondjuk a tél az oka, kinek jut ilyenkor eszébe a befőzés? Hát nekem, akinek van egy kiló majdnem rohadásnak indult narancsa, meg aki látott egy főzős műsort - hol máshol, m int TV Paprika - ahol valamit megkentek vele. És akkor "összekattant", ahogy a főnököm mondaná, my favourite.

Hozzávalók:

85 dk narancs hámozva

4 dl 100% narancslé

1 k.kanál őrölt fahéj

1 k.kanál szegfűszeg

1 tasak Dzsemfix 2:1

Cukor - mennyiséget nem írok, elvileg annyi kellene, mint a gyümölcshús súlyának a fele. Nos nekem attől nem csak a szám ragad össze, hanem a nemmomndom mi is. Én szerinte maximum 20 dekát tettem bele. de nem mértem, csak "érzésre"

A narancsot összevagdaljuk és felrakjuk a cukorral, fűszerekkel és a narancslével a tűzre. Elkezdjük főzni, majd amikor már majdnem forr, összeturmixoljuk. Dzsemfixet belerakjuk, összeforraljuk, majd nagyon gyorsan kimerjuk üvegekbe, amit utána fejrefordítva kíhűtünk.

Ennyi adagból 4 bébipapis üvegnyi lesz.

Sült paprika saláta

Azt már régóta tudom, hogy a sütés/főzés nem kötelező gyakorlat, hanem hobbi számomra. De hogy ezt már mások is észre veszik azt jelzi, hogy egyre többet beszélek is róla :-) Karácsonyra ezért több főzéssel kapcsolatos dolgot kaptam, mint például kötényt, lábost, de nem akármilyet, mert a Jézuska nagyon odafigyelt, amikor nagyokat sóhajtottam a konyhában egy 6l-es levesfőző lábos, akarom mondani fazék után. Meg is lepett egy ilyennel:

Az más kérdés, hogy ebből azt a következtetést is levonhattam, hogy elég öreg is vagyok már, ha konyhai eszközöket is lehet nekem ajándékba adni, mert még örülök is neki :-) És hát jöttek a szakácskönyvek, az egyik rendelésre, a másik meglepetésnek:

De legyen szó az egyikről, nevezetesen Fűszeres Eszter szakácskönyvéről. Amint megkaptam átolvastam, nagyon élveztem, de hát ezt tudtam előre, blogja is az egyik kedvencem.

Egyébként nem vagyok az a szakácskönyvből főző típus, kivéve ha süteményről van szó, inkább csak ötletmerítésre használom. Így történt, hogy amikor a kaliforniai paprikákat és márványsajtot méregettem a hűtőben pavlovi reflexként villant be a szakácskönyv, amit gyorsan fel is lapoztam. Kicsit változtattam rajta a hűtő tartalmának felmérése után.





Hozzávalók:



1 kínai kel

3 kaliforniai paprika különböző színekben

8-10 dk márványsajt

joghurt és/vagy tejföl

1 kígyóuborka

szezámmag


A kínai kelt, ubrokát felszeletelem, a márványsajtot kikeverem a tejföl és a joghurt keverékével, avagy kinek hogy tetszik, a paprikát felcsíkozom és forró serpenyőben pici olívaolajon megpárolom, de úgy, hogy még picit roppanós maradjon. Ezután a szezámmagot is megpirítom és 9sszekutyulom. Szerintem olyan arab íze van, habár lehet ettől egy marokkói hosszában vágná fel az ereit...mindenesetre finom nagyon. Ja, a tárolást rosszul bírja.

Créme brulee

Ez már nagyon-nagyon régen készült, egészen pontosan arra a bizonyos csajpartira, amire a gesztenyepüré is készült. Rendelésre. Igen hamar elfogyott, bár nem lett tökéletes, kicsit tovább maradt a sütőben mint kellett volna. A recept Ízbolygójé, méghozzá az időigényesebb (és tojásspórolósabb) változat.









Hozzávalók (6 személyre):


2,5 dl tejszín


4 tojássárgája


6dkg cukor


4 púpos tk barna cukor


1 vaníliarúd kikapart belseje


barna cukor a karamellizáláshoz



A tejszínt megmelegítjük a vaníliarúddal, addig amíg nem forr csak gyöngyözik. Közben a tojássárgáját habosra kikeverjük a cukorral, ezután összeöntjük a kettőt vigyázva, hogy ne csapódjon ki a sárgája és besűrítjük. Ezután szétadagoljuk egyszemélyes szufflétálba (IKEA kb. 200 HUF, egyébként olyan 1,5 dl-esek körülbelül) majd a kis formákat belerakjuk egy vízzel teli tepsibe úgy, hogy a formákat háromnegyedig ellepje a víz majd berakjuk 30 perecre a 150 fokra előmelegített sütőbe. Harminc perc után úgy fog tűnni, hogy nem sok minden történt, kábé ugyanolyan folyósnak fog tűnni, mint amikor beraktuk. Ám látszat ne tévesszen meg senkit se, ekkor már ki kell venni, különben teljesen szilárd puding lesz belőle. Tálalás előtt megszórjuk cukorral és karamellizálópisztollyan karamell réteget varázsolunk rá. Nekem speciel valami kézi melegítő pisztoly néven futó dolgom van, kis kemping gázpalack aljjal, szerintem bármilyen barkácsáruházban be lehet szerezni max. 3000 HUF-ért, szemben a Kátayval, ahol 10 000 HUF-nál kezdődik...

Csicsóka még egyszer - utoljára

A múltkori leves után még rengeteg csicsóka maradt, és bár nem voltam elragadtatva az első próbálkozástól, azért csak adtam még egy esélyt neki. Másodjára a tejszínes-rakottas ételt álmodtam rozramringgal. Az eredmény? Egy nagyon krémes, aromás étel, aki kedveli a csicsókát annak semmikép nem lesz csalódás. Én viszont végleg kijelenthetem, hogy nem szeretem a csicsókát. Azt is mondhatnám, hogy ki nem álhatom...az vigasztalt csak, hogy az egyik kolleganőm megkóstolta a közös ebédnél és meg is ette az egészet, neki nagyon ízlett. Hát, ízlések és pofonok :-)


Recept:

1,5 kg csicsóka megmosva
2 dl tejszín
kömény
rozmaring
vaj

A csicsókát 1 cm vastagra szeleteljük majd egy tűzálló tálba rétegezzük, minden réteget megszórunk köménnyel és rozmaringgal, sózunk-borsozunk és egy kevés vajat morzsolunk rá. A végén a tejszínt ráöntjük és megsütjük az előre melegített sütőben.
4 adag lesz belőle.

VKF XX. - Laska leves

Tegnap este eszembe jutott, hogy valójában miért is nem laska levest készítettem a pályazatra? :-) Szeretem ezt a levest, ráadásul ahogy én tudom, kimondottan alföldi leves, sőt, kimondottan ceglédi. Habár gondolom minden város/falu a magáénak mondja az Alföldön :-)

A lényege, hogy a laskát (=csuszatészta vagy nagykocka) megpirítjuk olajon és csak ezután adjuk hozzá a többi hozzávalót.

Tegnap kicsit utánanéztem, hogy mi lehet a története, én ezt a levest még mindig csak otthon ettem. Kiderült, hogy juhászok eledele volt, mert laktató (főleg ha sok tésztát teszünk bele), ráadásul a hozzávalók nem romlandóak, magukkal tutdák vinni. Húst nem tartalmaz a levest, mint ahogy egyiki pásztor/juhász/gulyás étel sem, hisz melyik gazda szerette volna ha az őrzők minden nap levágnak egy állatot...vagy mi.

Recept:

1 marék tészta

1 fej hagyma

pici olaj vagy szalonna zsír

1 nagyobb krumpli

2 szál répa

fél gumó zeller

1,3 l víz

2 teáskanál pirospaprika

só, egész bors

A tésztát az olajon megpirítjuk, ki mennyire szereti. Én azt szeretem, ha kesernyés lesz a tészta, de most nem sikerült annyira megpirítani. Ha elértük a kívánt pirulási fokot, akkor belerakjuk az felszeletelt hagymát és megvárjuk míg üveges lesz. Ekkor félrehúzzuk és megszórjuk a pirospaprikával, elkeverjül és visszateszük a tűzre. Ezután felöntjük vízzel, belerakjuk a répát és a zellert. Érdemes vékonyra szeletelni, mert akkor hamar elkészül a leves. Megvárjuk míg majdnem puha lesz, ekkor belerakjuk a vékonyra szelt krumplit és összefőzzük. A legvégén megszórjuk zeller- vagy petrezselyemzölddel.

Otthon, miután kimertük tányérba még egy evőkanál tejet is szoktunk belekeverni...nemtom miért, de finom :-)

VKF XX. - Rozmaringos-gyömbéres csicsóka krémleves

Amikor a piacon megláttam a csicsókát még nem tudtam, hogy pályamű lesz belőle, eredetileg ugyanis marhafarok levest terveztem. A piacon ráadásul édesburgonya néven futott, amit nem tudtam hova tenni, de mivel izgattak a gumók, hát vettem egy kilót. Hazaérve rögtön utánanéztem és meg is lepődtem, hogy milyen sokan készítettek már belőle ételeket. Annyit azért érdemest tudni a csicsókáról, hogy cukorbeteg is fogyaszthatják mivel inulint tartalmaz, amit nem tudunk lebontani. Azért a másik nagyon fontos dolog, hogy...khm...sok köménnyel kell készíteni a csicsókás ételeket... :-) én ezt nem tudtam, csak a leves elfogyasztása után...

Az is érdekes, hogy bár inulint tartalmaz, egyáltalán nincs édes íze, habár ez lehet nem függ össze csak nekem...Nyersen az állaga leginkább a retekre hasonlít, főve meg a krunplira. Az íze? Nos, az konkrétan földíz. Próbáltam beleképzelni valami mást, nem sikerült. Azért egy levessel megpróbálkoztam...

Recept:

1/2 kg csicsóka

2-3 cm gyömbér

1 kisebb rozramingszál

víz, vagy csirkealaplé

1-1,5 dl tejszín

só, bors

A csicsókát nem hámozom meg. Szerintem teljesen felesleges, ráadásul majdnem lehetetlen is. Pont olyan a héja, mint az újkrumplié, én csak ledörzsöltem. Ezután feldaraboltam és feltettem annyi vízzel, ami ellepi. Megsóztam és hagytam, hogy megpuhuljon. Amikor megfőtt, lehúztam a tűzról, összeturmixoltam, belereszeltem a gyömbért és beleraktam az összeaprított rozmaringot. Visszaraktam a tűzre és beleöntöttem a tejszínt. Megvártam míg összeforr.

Összességében nem rossz, de nekem még szoknom kell az ízét...