Amikor a piacon megláttam a csicsókát még nem tudtam, hogy pályamű lesz belőle, eredetileg ugyanis marhafarok levest terveztem. A piacon ráadásul édesburgonya néven futott, amit nem tudtam hova tenni, de mivel izgattak a gumók, hát vettem egy kilót. Hazaérve rögtön utánanéztem és meg is lepődtem, hogy milyen sokan készítettek már belőle ételeket. Annyit azért érdemest tudni a csicsókáról, hogy cukorbeteg is fogyaszthatják mivel inulint tartalmaz, amit nem tudunk lebontani. Azért a másik nagyon fontos dolog, hogy...khm...sok köménnyel kell készíteni a csicsókás ételeket... :-) én ezt nem tudtam, csak a leves elfogyasztása után...
Az is érdekes, hogy bár inulint tartalmaz, egyáltalán nincs édes íze, habár ez lehet nem függ össze csak nekem...Nyersen az állaga leginkább a retekre hasonlít, főve meg a krunplira. Az íze? Nos, az konkrétan földíz. Próbáltam beleképzelni valami mást, nem sikerült. Azért egy levessel megpróbálkoztam...
Recept:
1/2 kg csicsóka
2-3 cm gyömbér
1 kisebb rozramingszál
víz, vagy csirkealaplé
1-1,5 dl tejszín
só, bors
A csicsókát nem hámozom meg. Szerintem teljesen felesleges, ráadásul majdnem lehetetlen is. Pont olyan a héja, mint az újkrumplié, én csak ledörzsöltem. Ezután feldaraboltam és feltettem annyi vízzel, ami ellepi. Megsóztam és hagytam, hogy megpuhuljon. Amikor megfőtt, lehúztam a tűzról, összeturmixoltam, belereszeltem a gyömbért és beleraktam az összeaprított rozmaringot. Visszaraktam a tűzre és beleöntöttem a tejszínt. Megvártam míg összeforr.
Összességében nem rossz, de nekem még szoknom kell az ízét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése